Oldalak

2009. december 6., vasárnap

Gondolj a szentségi Jézusra!



      Két dolog lebegjen szüntelenül a kezdő kármelita előtt:
      Mária jelenlétében járni és a szentségi Jézusra gondolni!

      Hogy mi a szerepe Máriának s jelenléte állandó gyakorlásának a mi lelki életünkben, azt végigelmélkedtük. Most fordítsuk figyelmünket a szentségi Jézusra.
      Jézus a mi célunk. Mária jelenlétében is azért járunk, hogy Hozzá eljussunk. S aki ezt a jelenlétet szívvel - lélekkel gyakorolja - Jézust igen hamar megtalálja. Gondolatunkat tehát állandóan Jézusra kell irányítanunk. Aki a célt mindig szeme előtt tartja, folyton rágondol, az azt sokkal hamarabb eléri, mint akinek gondolatai ezer egyéb dolgon kalandoznak.
      Menjünk egy alpesi hegyre, pl. a svájci Rigi-Kulm-ra. Nem is olyan túl magas: mindenki velünk jöhet. Hányan lesznek, akik az úton el-elmaradoznak! Az egyik valami ritka alpesi virágot lát meg, abban gyönyörködik - botanizál. A másiknak a szeme kőzeteken akad meg, azokat kalapálja. Nem egy megáll minden úthajlatban, mert a gyönyörű panoráma elbűvöli. Mások letelepednek, hogy vázlatkönyvükbe rajzoljanak vagy jegyezzenek. Szóval elvesztegetik az időt a részletszépségekre. Csak páran nézik szüntelenül a célt. Jelszavuk: minél előbb célt érni! Még az éjszakával sem törődnek: csak bele a sötétbe, csak át az éjszakán! Föl, föl, előre! Int a tető: nem látják mindig, de folyton rágondolnak. Még egy kis erőfeszítés, már hajnalodik is... S íme: megszólal a havasi kürt: fönt vannak! A nap véres korongja előbukik a tiroli havas csúcsok mögül: csodás pírban fürdik az egekbe nyúló hegyek hókoszorúja; négy ország a lábuk előtt; - célnál vannak!
      Nem szabad elbabrálnunk részletdolgokkal, sok erénygyakorlattal. Rövid az élet, fut az idő; magas, igen magas s messze a csúcs: - Jézus! Csak Vele törődjünk, csak Rá gondoljunk! Mária velünk van, segít, irányítja szemünket, szívünket lelkesíti.
      Előre, előre!
      Hagyd a „particulare”-t[1], jó az is, de most nem neked való, mert tebenned lobog a szeretet, forr, tüzel a vágy: a Mester keblén pihenni, mint egykor a szeretett, a legkedvesebb tanítvány pihentette ott szűzi szívét, fejét, s te sem akarsz alacsonyabb helyet.
      Hagyd, hagyd a babramunkát, belefájdul a fejed, elveszted a kedved, beleunsz; te nem érsz rá: még „ma”! Még ez a mienk: ki tudja: „holnap” lesz-e számodra?! Iparkodjál, ne nézz se jobbra, se balra: ne láss senkit, semmit!
      Miként Keresztes Szent János hegyrajzán láttad - járd a tökéletesek útját, a meredek, a szűk utat! Egyenest föl, a csúcs irányában!
      Nézd, hogy süt le rád Jézus isteni szeme, nézd hogy tárul feléd két ölelő karja, ezer sugár nyilall feléd napszívéből... mint a lángtenger - olyan szeretetének hősége...
Mit törődsz vele, hogy a lábad fáradt, s már sántítasz, a szemed rövidlátó, a melled horpadt s rikácsol a hangod: ezer a hibád, tökéletlen vagy minden erényben; mit, ó, mit bánt ez téged?!

___________________________


[1] Részleges lelkiismeret-vizsgálat



Nincsenek megjegyzések: