Minden elmélkedés - ezek szerint - szeretettöbbletet jelent - pluszt.
Nyernünk kell vele föltétlenül. Erre való az a drága két óra, reggel egy, este egy, amelyet szent Rendünk oly bőkezűen adományozott számunkra napirendünkben. Mily szörnyű veszteség volna ezt a napi áldott két órát ki nem használni, nem szerezni semmit, vagy elmegyakorlatokra, lélektelen észtornára fordítani!
„A pusztába hívom őt és szívéhez szólok” - így biztat bennünket az Ószövetség.
Isten vár, beszélni akar veled... - Egyedül Istennel!... És Isten, a Szeretet, a Tűz, a Melegség, a Jóság, az Irgalmasság - nem tud téged fölgyullasztani. Tüzet jött bocsátani a földre - azért akarja, hogy lángra gyulladjon; és te ellenállsz, elfordulsz, vagy erőlködve okoskodol és „mindenáron” következtetel, és nem veszed észre Istennek az orcáját, nem érzed meg Szívének tüzes sugarát, nem kapsz lángba! Ó, mondd, nem vagy-e balga, botor s szerencsétlen?!... Hiszen, kármelita testvérem, te nem tudod, mire való az elmélkedés, mi a célja, mi a rendeltetése?!... Lehetetlen, hogy valaha is belemélyedtél volna nagy szentjeinknek olvasásába. Vagy, ha igen, nem tudok mást mondani, a dolgot másképpen elképzelni, minthogy nem vagy alázatos; sokat adsz tudásodra, kevély vagy, s ezért ferdén látsz.
Istennek nem a te értelmed következtetései kellenek, hanem - a szíved! Ez után eped; ezt tanítja az Evangéliumban, ezt szentjei által. Tehát szeresd Őt! Az imádság is szeretet. S micsoda imádság az az elmélkedés, amelyben nincs szeretet!...
De hogyan is lehetne megszeretni azt a két órát, ki tudna arra szívesen menni, ha a szeretet nem vonzaná oda?!
Mióta vagy a Rendben? Fél év óta? Az 182 nap. Tehát 364 órát elmélkedtél. Egy év óta? Tehát 730 órát. 10 év óta? Tehát 7300 órát. 364-szer, 730-szor, 7300-szor nagyobbnak kell lenni benned a tűznek, mint volt az első elmélkedés óráján!
Ember! Hiszen ezzel meg lehetne gyújtani az egész világot! Aminthogy Jézus gyújtogat is a kármelita szívének tüzével, hol itt, hol amott - hogy hol? Az az Ő dolga. De csak tűzzel gyújtogathat. Hideg szívben, rideg meditációban, üres lélekben pedig nincs tűz. Mivel gyújtson? Tudományos elméletekkel, pazar fényű ismeretekkel, ragyogó logikával, amely inkább csak a gőgös észt gyönyörködteti?!...
Miért nem haladsz? - Mert nem szeretsz?
A haladás és szeretet között egészen világos és igen-igen szoros az összefüggés. Miért nem indul meg a mozdony, a motor, a gép? Mert nincs begyújtva. Vagy ha igen, miért cammog, miért áll meg? Mert kifogyott belőle a tűz, a gőz, a benzin. Mindennap mész meditációra: két órát töltesz el a szent csöndben: senki sem zavar, senki sem bánt; közeledben a Mester, istenségével és emberségével, az Ő Személyének mágnességével, csupa tűz, szeretet. Szíve lángkohó; közeledben testvéreid, elmerülve Istenben. És te nem gyulladsz meg?!... Nem haladsz, legfeljebb tipródsz egy helyben. Miért? Mert az a tűz, amelyet Jézus lebocsátott a földre, a te szívedben nem gyulladt meg. Mert nincs benned szeretet.
„Én szeretem az Istent” - mondod. Igen - válaszolom én - de nem szereted testvéreidet. Nem a szeretet elmélkedéseid tárgya, hanem a hibákon jártatod az eszedet, amelyeket észrevenni véltél testvéreiden; vagy általában hidegen hagy a szeretet, s beleszerettél valamiféle bálványba, talán a művészetbe vagy a tudományba, még ha teológiai tudomány is az; ezért is lehet helytelenül, túlzottan, az alázatosság, szerénység és egyszerűség rovására rajongani.
Mit tegyek tehát? - kérded tőlem. Már megmondottam. Mindig keresd az Úr orcáját! És - szeress! Mégpedig úgy, hogy növekedjek benned a szeretet elmélkedő óráról elmélkedő órára.
Jézus - szeret csupán. És eleped szeretetünk után. Ne hagyd szomjan! Szánd meg! Meglásd, az a két óra olyan forrás lesz számodra, amely betölti egészen a te lelkedet, soha ki nem apad, ki nem szárad, mint a sareptai özvegy olaja. Amíg korsód van, azaz elmélkedel, addig van olaj, van kegyelem, az élet vize csodás bőségben buzog, s te nem győzöl hálálkodni szent Rendednek, amely két órát biztosított számodra zavartalan együttlétre a te Uraddal, Isteneddel.
De szeretet nélkül? Tűz, láng, gyulladozás nélkül? - nem imádság az elmélkedés. Ha ezt tudod, testvérem, akkor sokat tudsz. Ha ezt vallod és gyakorlod, akkor jól elmélkedel. Ha pedig jól elmélkedel, azaz jól imádkozol, tehát szeretsz - akkor teljesítetted szent Rendednek igazi feladatát, az Eredeti Szabály alapján állasz és élsz - ó akkor a Kármelhegyi Boldogságos Szűz Mária kedvence, édes fia - jó kármelita vagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése