Jézus vár s ölelni akar. Egyesülj Vele!

      „Hogy hogyan, nem tudom...” (Én 6,12) - „Nem tudjátok, ki ez a lány” (Én 6,10), nem akarok semmi másról tudni, mondja Szentháromságról nev. Erzsébet nővér ajka az Énekek éneke arájával – csak Jézusról. Egészen úgy, az Evangélium szerint, mint a vak a jerikói úton: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” (Mk 10,47) - kiáltotta szüntelen, s bánta is ő, hogy visszalökik, megrúgják, rákiáltanak; ő csak törtetett - Feléje! Mint a vérfolyásos asszony: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok” (Mk 5,28). Hiába volt minden emberi okoskodás, bosszankodás és ellenszenv! Mint a házasságtörő asszony, aki a nagy megszégyenítést egykettőre elfelejtette és se nem látott, se nem hallott, csak - szeretett. Mint a kánaáni asszony, mint az okos szüzek, de mint mindenek fölött Mária Magdolna: 1. Simon farizeusnál; 2. Amikor az alabástrom edényt széttöri és kiönti a drága kenetet Jézus fejére, mit sem törődve a tanítványok megszólásával; 3. nem hajolva hátra panaszára; 4. a keresztúton; 5. a kereszt tövében; 6. a sírnál; 7. a marseille-i sziklabarlangban.

      Úgy, egészen úgy, mint Szent Pál: „Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam” (Fil 3,8). Csöppet sem törődve többé a világi gondokkal, mintha azok nem is léteznének.

      Mint aki szerelmes a gyönyörű tengerbe! Mit bántja, hogyan jut el oda: vonaton, repülőgépen vagy gyalog?! - csak neki indul. S amikor meglátja, majd a szíve hasad meg az örömtől, s mindegy neki: óceánjáró gőzös viszi-e vagy kereskedelmi hajó, luxus gőzös-e vagy vitorlás, vagy egy rozzant csónak; csak rajta lehessen, csak beleláthasson!...

      Mint a zongora billentyűsorának legutolsója, ott balkéz felől, legalól, a sarokban, amelyet ritkán üt meg a művész keze! Vagy középütt a „c”, amely már-már elkopik az édes-heves ütések következtében: olyan akar lenni a szerelmes lélek is!

      Mindegy neki, nem szab feltételt!

      Tudja, hogy a magnak meg kell halnia s elrothadnia előbb, hogy kicsírázzék és élet legyen belőle. Ez, ez az, hogy: fönntartás nélkül!

      A puszta hitnek, tehát, hogy van Jézus, van másvilág, stb. oda kell dobni mindent: apát, anyát, testvért, vagyont, mindent, mindent, hogy fönntartás nélkül, teljes lelki kifosztottságban szerethesse Jézust önmagáért.

      Úgy, egészen úgy, mint ahogy Mária és Jézus minden fönntartás nélkül odaadták magukat a mennyei Atyának, születésüktől fogva haláluk pillanatáig, hogy az Atya akarata tökéletesen beteljesedjék rajtuk!

     Ó lélek, aki megindultál Isten felé a gyönyörű szent hegy, a Kármel kaptatóján és ráléptél a tökéletesség útjára - tudnál-e így szeretni: fönntartás nélkül?!

      Szerelmesed mondta: Tüzet jöttem bocsátani a földre s mit akarok egyebet, mint hogy meggyulladjon! - Ó, lángolsz-e már? Vagy csak pislog a tűz, s kihunyóban a szegény parázs?

      Szeretet az Isten s csak szeretetben lehet Vele egyesülni.

      „Nagyon fontos - biztat Keresztes Szent János -, hogy a lélek folyton tovahaladó szeretetben éljen, s e szent tűz minél előbb eleméssze, nehogy sokáig kelljen a földön időznie. Siessen az ég útján, hogy színről-színre és örökre lássa a jó Istent.”

      Lángol az isteni Kohó. Fénye messze bevilágít a sötét föld fekete éjszakájába. Ne töprengj, ne habozzál: vesd bele magadat! Fönntartás nélkül! Jézus vár s ölelni akar. Egyesülj Vele!