2.Társalogjunk Máriával! Beszélgessünk Vele. Mint a kisgyermek, aki mindig anyja körül van. Csacsog, beszél hozzá, talán maga sem tudja mit; mindent elmond neki, semmit sem hallgat el. Panasz vagy öröm, sérelem vagy aggódás, pici és nagy ügy, titok meg zavar, félelem vagy bátor terv - mindent egyetlen bizalmasunknak, édes Titkárunknak, az Édesanyának, az Egyetlennek, Máriának tudnia kell. Ó, hogy figyel ránk, hogy mosolyog és örül nekünk!
3.Mindent Vele tegyünk! Minden munkánkat Vele végezzük, legyen az akár testi, akár szellemi munka. Tanulunk, utazunk, imádkozunk - mindent Vele, semmit Nélküle! A gyermek így lesz egy anyjával. Egyesülünk Vele. Mily gyönyörű lesz így a mi imánk, mily kedves Isten előtt, ha Máriával végezzük azt! A zsolozsmát az éj hallgató csendjében, a szentmisét is Vele mondjuk, ott van, amikor áldozunk és Jézust együtt imádjuk. Milyen lesz a munkánk, mily szent, mily tiszta, édes a dalunk, amely szívünkből zeng elő, milyen a gyarló, emberi lényünk, ha Máriának lelkéből lelkedzett gyermeke az ő Édesanyjának alázatosságával, szeplőtelen tisztaságával és szeretetével köszönd szüntelen az Atyát, a Fiút és a Szentlelket.
4.Mária színe előtt! Erezzük mindig tekintetét rajtunk. A legszebb, legmelegebb édesanyai szemek a szeretett gyermek szívén, lelkén, gondolatain, tettein, alakján, sorsán és jövőjén. Aki látta Jézust a jászolban, Názáretben és a keresztfán, az kíséri figyelemmel szenvedéseinket és egész életünket. Lesz könnye is; áldott szemei beharmatozzák majd szikkadt lelkünket és megpermetezik a fonnyadozó erényvirágokat. Édes tekintetét ne felejtsük; kísérni fog bennünket a sírig.
5.Mi is csüngjünk Rajta tekintetünkkel. Le ne vegyük Róla szemünket. Mint a tizenhárom éves Ottó királyfi régen, ott a spanyol, óceánparti kastélykertben! Zarándokok állták körül. Mindegyikhez volt egy-egy kedves szava. De míg beszélt, folyton édesanyjára, a királynéra tekintett: elég-e már a beszéd, vagy folytassa, nincs-e hiba benne s viselkedésében? Édesanyja dirigálta. Csüngött rajta.
6.Gyönyörködjünk Benne! Egy Balaton-parti temetőben látta valaki: hogyan nézte egy kisleányka szüntelen az édesanyját! Nem a sírok kedves virágain legeltette tekintetét, sem az üde tavaszi pázsiton, nem érdekelte a Balatonnak nyugodt, kék tükre, sem a tiszta, felhőtlen égboltozat, nem látta a lágy festői vonalú hegyhátakat - ő csak anyját nézte, benne gyönyörködött, míg egyszer csak édesen fakadt ki ajkán: „Anyukám, te vagy az én életem!” Édesanyja lehajolt: „Mit mondtál, gyermekem?” És ő megismételte: „Anyukám te vagy az én életem!” Anyja ölébe kapta, szívéhez szorította és össze-vissza csókolta. Dehogy tette le öléből! - Milyen szép a mi Édesanyánk! Ő a napba öltözött asszony; lábai alatt a hold, feje körül tizenkét csillagból álló korona. Mint a felkelő hajnal!... Nincs több olyan...
7.Helyettesítessük magunkat a Szűzanyával! Ahogy azt leírja Szalézi Szent Ferenc a Kis Jézusról. Még jár is, akar is helyettünk a mi Szűzanyánk. Megy helyettünk, visz bennünket, hogy hová, mit törődünk azzal, nekünk elég az, mint a Kis Jézusnak is, hogy az ölében vagyunk s oly kedves nyakát átölelhetjük. Imáddkozik nemcsak értünk, de helyettünk is, mert ő nekünk mindenünk. A gyermeknek édesanyja a mindene.
Egyet akar a Szűzanya. Azt, hogy a kezdő kármelita felejtse el anyját, otthonát. Új otthona legyen neki - meleg, puha, édes fészek: a kármelita kolostor, ez a földön itt felejtett paradicsom; új Anyja, az anyák Anyja, a legédesebb, legszebb, legigazabb, legszeretőbb, elmúlhatatlan, örök Édesanya: a Kármelhegyi Boldogságos Szűz Mária!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése